Gabriela Isaila | Hirek

Kedves hallgatók, kedves kollégák!

Az elmúlt hat hónap komoly megpróbáltatások elé állította a közösségünket. A világjárvány jelentős kihatással volt minden tevékenységünkre: a tanításra, a tanulásra és az értékelésre, de mindenekelőtt azt akadályozta, ami a bölcsészképzés lényege: a személyes találkozást és a párbeszédet. Mindannyian próbáltunk alkalmazkodni a hirtelen változásokhoz, az alkalmatlan körülményekhez és a pszichikai nyomáshoz, igyekeztünk megoldásokat keresni a tevékenységeink folytatására, és ez nagyrészt sikerült is. Elfogadtuk ezt a rendkívüli kihívást azzal a reménnyel, hogy ősszel újrakezdhetünk mindent a maga rendje szerint.

Sajnos a jelenlegi helyzet nem engedi meg, hogy visszatérjünk. A napokban a Bölcsészettudományi Kar a Babeș–Bolyai Tudományegyetem többi karával együtt úgy határozott, hogy a 2020/2021-es tanévet online kezdi. Habár az intézetek és a diákképviselők egyhangúan döntöttek, egyikünk sem vágyott erre a megoldásra. Azonban a jelen helyzetben ezt tartjuk felelős döntésnek. A döntést a teljes közösséggel való konzultáció előzte meg, tanár- és diákkörökben egyaránt, illetve egy alapos elemzése az összes lehetséges forgatókönyvnek. Mindannyiunk biztonságának a figyelembevétele, a nagyszámú diákközösség, egy fertőzési gócpont kialakulásának kockázata, a társadalmi távolság betartásának logisztikai nehézségei a kar épületében, más egyetemek példája, amelyek megnyitották kapuikat, azonban néhány hét elteltével ismét be kellett zárniuk – ez mindössze néhány a megfontolt vonatkozásokból, amelyek indokolják a döntésünket.

Mind jómagam, mind a kollégáim, megértjük a csalódottságotokat, azokét, akik most kezdik az I. évet, és egyelőre nem látogathatnak el személyesen a Karra, a városba, és Kolozsvár helyett otthon kezdik el az egyetemi éveiket. Azokét a felsőbb évesekét, akiknek még egy félévig nélkülözniük kell a diáktársaik és tanáraik társaságát. A mi csalódottságunkat, a mindannyiunkét, hogy nem a tantermekben, hanem a képernyők előtt találkozunk újra. A sajátságos helyzetből adódó nehézségeket az Egyetem és a Kar speciális mentorprogramokkal, a tanítási folyamatok adaptálásával, és szükség esetén eszközök biztosításával igyekszik majd enyhíteni. Tudatában vagyunk a ránk háruló felelősségnek, és bízom abban, hogy az előttünk álló akadályokkal megbirkózunk.

Arra biztatlak tehát, hogy támogassuk egymást, legyünk tekintettel egymásra, és nyitottsággal, a legjobb tudásunk szerint végezzük a munkánkat, de mindenekelőtt tartsunk össze abban, ami összehozott minket: az idegen nyelvek tanulása, az irodalom és a világ kultúrái iránti szenvedélyben. Számtalan felfedeznivaló és kutatnivaló áll még előttünk. Hiszem, hogy megéri erőfeszítéseket tenni, hogy együtt lépjünk túl – még ha egymástól távol is – az egyetemi élet ezen nehéz időszakán.

A lehető legjobb tanévet kívánom nektek, vigyázzatok magatokra, és találkozzunk jó egészségben!

 

Rareș Moldovan egyetemi docens

Dékán