Gabriela Isaila | Hirek
A 19. századi magyar gyerekirodalom „története”
A gyerekirodalom ifjúkorának legfontosabb stációiról értekezik Hermann Zoltán, a Károli Gáspár Tudományegyetem tanára május 22-én 10 órától a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Brassai termében.
Nem titok, hogy a gyerekkönyvkiadás és a gyerekirodalom alig kétszáz éves jelenség. A korábban kereskedelmi értelemben figyelmen kívül hagyott olvasni vágyó csoport felfedezésével a 19. század elején új része alakult ki a könyvpiacnak. Az írni-olvasni nem vagy éppenhogy csak tudogató közönség megjelenése az olvasáskultúrában ugyanolyan fontos mediális fordulat, mint amilyet addig csak a színház gyakorolt az olvasáskultúrán kívül rekedt közönségre. Ettől kezdve – a kor esztétikai és nevelési eszméit követve – a könyvkereskedelemben is egyértelműen fel lehet fedezni azokat a szándékokat, amelyek a képes- és mesekönyveket silabizáló olvasókat előbb-utóbb a tudatos és rendszeres könyvfogyasztók között szeretnék látni.
Hermann Zoltán a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának docense, a karon működő Gyermek- és Ifjúsági Irodalom Kutatócsoport (GYIIK) alapító tagja és vezetője. Kutatási területei közé tartozik a gyermek- és ifjúsági irodalom mellett az orosz és magyar népköltészet, a klasszikus irodalom, irodalom- és szövegelmélet és kortárs színház. Mi volt a mese funkciója a felvilágosodás és a romantika előtt és hogyan változott szerepe, műfaja az elit irodalom viszonylatában? Az ehhez hasonló érdekes kutatások kérdéseire várjuk az előadáson a válaszokat.