Gabriela Isaila | Doktori Iskola, Hungarológiai Tudományok Doktori Iskola
Szeretettel várunk minden érdeklődőt a Hungarológia Doktori Iskola évnyitó szakmai előadására és az ezt követő informális együttlétre október 4-én, pénteken 13 órától a BBTE Bölcsészkarának kis dísztermébe (Popovici terem).
A rendezvény megosztható fb-eseménye: https://www.facebook.com/events/3757379091239508
Az évnyitó meghívott előadója dr. Gagyi József, a Sapientia EMTE emeritus professzora, a BBTE magyar nyelv és irodalom szakának alumnusa, számos érdekfeszítő néprajzi és társadalomtörténeti kutatás szerzője, aki Lopás a kollektívben. Egy rítus társadalomtörténete címmel beszél majd egyik fontos kutatási tapasztalatáról. Csikfalva községben 2004 óta folyamatosan végez a résztvevő megfigyelés általa ,,hosszú beszélgetésnek” nevezett módszerével terepmunkát. Célja a lokális közösségben az életmódváltozás, viselkedésváltozás, értékváltozás társadalomtörténeti folyamatainak dokumentálása, megértése. Több kutatási témája közül az egyik a kollektívből való lopás. „Azért került ez a téma a figyelmem előterébe, azért kutatom a mai napig, mert tapasztalhattam, hogy jelentős mértékben foglalkoztatja beszélgetőtársaimat. Történetek sokaságát hallgatva, rendszerezve, majd feldolgozva jutottam el a rituális lopás jelenségének vizsgálatához, és a konklúzióhoz, hogy a lopásnak, mint a közösségben/közösség előtt történő, morálisan megítélhető társadalmi cselekvésnek van egy olyan fajtája, amelyet nem tartanak bűnnek, nem tiltanak, hanem megengednek az emberi közösségek, és amelynek nem társadalmi kapcsolatokat romboló, hanem közösségépítő hatása van.”- jellemzi ezt a kutatását, amelyet a Hungarológiai Doktori Iskola idei ünnepi évnyitó előadásában jár körül részletesen.
Kis ízelítő a kutatás alapjául szolgáló gazdag interjúanyagból:
,,- Hogy jártam például, amikor a kollektívben ástuk a murkot. Mondtam, hogy jó volna ebből a sima murokból hazavinni. Aztán ügyesen a zsákba belé, s félreraktuk. Gondoltam, el tudom hozni, de nem mertem, mert nehéznek nem volt nehéz. Gondoltam, meglátnak, nem reszkirozok. Vilma hazajött estefelé, én meg ott maradtam, ástam. S ezt a zsákot kivittem a föld szélére, s oda letettem. Így volt ez a kollektívben, aki tudta remorkával, másik autóval, másik szekérrel, másik vitte szatyorban vagy egy kézikosárban, vagy ahogy tudta. Vagy egy zsákban valamennyit.
– Igen? Attól kezdve, hogy volt kollektív, az emberek ezt megtanulták?
– Meg. Rá voltak utalva. Jött a kollektív autójával a sofőr, felraktuk estefele a murkot, s mondom neki: milyen jó volna ebből a murokból. S nincs egy zsákja? Én megtöltöttem egy zsákkal. Dobja fel ide, azt mondja, maga menjen aztán. Mondom, figyelj ide, ha látja valaki a kapu előtt, nekem nehogy leszállj! Vigyed fel, s ott kiüresíted a zsákot, félredobod oda valahova, ne az legyen, hogy te valakinek szántad vagy hasonló! Hazajöttem, s egyszer hallom, hogy az autó itt valahol megáll, nem a kapu előtt, kicsit fentebb. Egyszer hozta be, na Pali bácsi, itt a murok.”
A Hungarológia Doktori Iskola nevében,
T. Szabó Levente
