1872-ben, az egyetem alapításakor jött létre a Román Irodalom Tanszék a Bölcsészettudományi Karon belül. Első vezetője Grigore Silaşi volt, majd Gavril Moldovan. Az első világháborút követően az intézet Gh. Bogdan-Duică irodalomtörténész vezetése alatt a legrangosabb tanárképző és kutatóintézetté nőtte ki magát, hírnevét a kommunizmus idején is megőrizte.

Legfőbb irányelvei immár fél évszázada az irodalom kritikai szemléletű vizsgálata, elméleti-történeti kutatások, az irodalomelmélet és esztétika román sajátosságainak felderítése, valamint az európai elméleti diskurzusba való illeszkedés. Ezt a kiegyensúlyozott interdiszciplinaritást erősítik az intézet tanárainak néprajzi és antropológiai kutatásai, eredményei. Az intézet legkiemelkedőbb eredményei közé tartozik a Ion Pop által szerkesztett négykötetes Dicţionarul analitic de opere literare româneşti, valamint a Dicţionarul scriitorilor români, Dicţionarul general al literaturii române de la origini pînă în prezent, Dicționarul romanului românesc stb.

Az intézet tanárai közül többen a román irodalom és kultúra jeles kutatói: Ion Breazu, Gavril Scridon, Mircea Zaciu, Ion Pulbere, Liviu Petrescu, Mircea Curticean, Gheorghe Perian.

Az intézet külföldi partnerei: Universita degli Studi di Firenze; Universita La Sapienza, Roma; Fribourgi Egyetem, Jénai Egyetem, Poitiersi Egyetem, Poznani Egyetem, Jagelló Egyetem, Krakkó.