A Német Nyelv és Irodalom Tanszéket 1872-ben alapította az erdélyi származású szász nemzetiségű Hugo von Meltzl. A román egyetem első rektora, Sextil Puşcariu (1877-1948) elkötelezetten hirdette, hogy a germanisztika kulturális közvetítő szereppel bír az erdélyi szászok és románok között. Ezt vallotta Gustav Kisch (1869-1948) nyelvész is, aki 17 évig vezette a tanszéket. Gustav Kisch utódja Karl Kurt Klein (1897-1971) volt, aki a germanisztika területén oktatóként, kutatóként, valamint a könyvek kiadása révén is nemzetközi ismertségnek örvendett.  Szellemi örökségét Friedrich Lang, a német és osztrák irodalom szakértője folytatta Kolozsváron. 1948–1956 között a leszűkült a nyelvtanítás az egyetemen az orosz nyelv javára. 1956-tól viszont újra megalakult a Német és Angol Tanszék.

A tanszék legkiemelkedőbb személyiségei az 1960-70-es években Michael Markel, Peter Motzan (irodalom), valamint Maria Nahlik, Margareta Szilagyi, Anita Carmen Suciu, Elena Viorel és Georgeta Vancea (nyelvészet). 1960-tól a DAAD alapítvány révén létrejött az együttműködés az NDK-val és az NSZK-val. Az 1980-as években a német nyelvet és irodalmat csak mellékszakként lehetett választani, viszont 1989 után már főszakként is. A tanszék 1990-ben önállósult.

A DAAD és az OeAD vendégtanárainak köszönhetően az intézet kapcsolata megerősödött Németországgal és Ausztriával.